#008 Interview: Beáta Sápi Illustrator

21:54

"Mások munkái mindig elképesztő hatással vannak rám. Ha valaki jobb nálam elismerem és tanulok tőle, de új kihívások elé állít, és úgy érzem, még jobban fejlődnöm kell, hogy jobb legyek.
Others’ works always have amazing impact on me. If someone is better than me admit it and learn from him/her but this poses new challenges and I feel like I have to improve more in order to be better."

Kérlek, mesélj magadról. Ki áll az alkotások mögött?
Please tell us something about yourself. Who’s behind these works?
Én vagyok az a finom lelkű hosszú hajú lány, aki mindig rajzol, de nyilván azért nem csak ez tölti ki az életem. Vannak fura dolgaim - de kinek nincsenek? :) Az én világomban például a kutya egy ijesztő kiszámíthatatlan, hangos állat. Elfog a rettegés, amikor hallom, ahogy mögöttem tipegnek a kis kutyalábak a betonon, sosem tudom mikor ér mögém, legszívesebben elfutnék, de inkább csak átmegyek a túloldalra. Viszont ételekért nagyon tudok lelkesedni, például nagyon szeretem a süteményeket. A krumplipüré külön kedvenc, mert olyan, mintha felhőt ennél. Általánosságban pedig elég tudatosan élek, mindig vannak új feladatok és új célok, amiket meg kell csinálni. Van egy saját készítésű naptáram - ezt már évek óta minden újévkor elkészítem-, és ebben pontosan látom, hogy mire mennyi idő van. Ez sokat segít abban, hogy mindig kész legyen minden.
I am the generous long haired girl who is always drawing but obviously this is not the only thing filling my life. I have my strange habits – but who doesn’t? In my world, for example the dog is an unpredictable, scary, loud animal. It terrifies me when I hear their small feet toddling on the concrete behind me, I never know when they reach me, I want to run away but I just go on the other side of the street. However I can get very enthusiastic over meals, for example I love cookies. A special favorite is mashed potatoes, it’s like eating clouds. In general I live guite consciously, there are always new tasks and new ambitions which have to be completed. I have a self-made calendar – for years now I make one on New Year’s Eve – and in this I can see exactly how much time do I have for everything. This helps me a lot to keep everything done on time.
Miért pont a divatillusztráció mellett horgonyoztál le?
Why did you opt for the fashion illustration?
Mindig is művészettel foglalkoztam, idő közben alakult ki egyik művészeti irány a másikból. A legmeghatározóbb állomás a látványtervező szak volt, ahol színházi díszlet- és jelmeztervezést tanultam. Szerettem jelmezeket tervezni, tanulságos volt, ahogyan belerajzoltuk a tervekbe a szereplők személyiségét, hogy aztán pontosan leolvasható legyen melyikük milyen ember. Érdekelt az alkotáshoz való ilyenfajta hozzáállás, viszont a színházi légkört nem éreztem magaménak. Miután divatfotózásokon kezdtem dolgozni, akkor tisztult le a kép, hogy a figuráim magazinokba vágytak cipellők, táskák és ékszerek közé… Szerencsére megtörtént az egymásra találás, és mára több női magazin is otthont ad a rajzaimnak.
I have always been engaged in arts, one art sector evolved into an other over the time. The most determining station was the designer major where I studied the designing of the settings and the costumes. I loved designing costumes, it was instructive how we drew the personalities of the actors in the plans so that it can be precisely seen who is what kind of person. I was interested in this kind of approach to the creation, but on the other hand I didn’t feel the theatrical atmosphere as my own. Once I started working on fashion photography it became clear that my characters wanted to be in magazines between shoes, bags and jewelry… Luckily the finding each other did happen and today several women’s magazine gives home to my drawings.
Mint minden művészt, gondolom téged is van, ami megihlet, általában mik ezek a dolgok?
As an artist I suppose there are things that inspire you. Usually what are these?
Mások munkái mindig elképesztő hatással vannak rám. Ha valaki jobb nálam elismerem és tanulok tőle, de új kihívások elé állít, és úgy érzem, még jobban fejlődnöm kell, hogy jobb legyek. Szeretem nézni azokat a munkákat, amiket én jónak tartok és tetszenek, mert azok beépülnek és hatnak rám. Sajnos ez fordítva is így van… egy időben például annyira sokszor jöttek szembe velem olyan képek, amik egyáltalán nem az én stílusomba tartoznak, hogy rá ált az agyam és legalább egy hétig nem tudtam normálisan rajzolni, mert folyamatosan ezeket a képeket láttam magam előtt. :)
Others’ works always have amazing impact on me. If someone is better than me admit it and learn from him/her but this poses new challenges and I feel like I have to improve more in order to be better. I like looking at works that I find good and I like, because they can be incorporated and have effect on me. Unfortunately, the reverse is also true… at some point there were so many pictures that are completely not my style, my brain focused on them so much I couldn’t draw normally for a week because I always saw these images before me.
Tapasztalatból tudom, hogy bizony a megfelelő elszántság és inspiráció nélkül nagyon nehéz alkotni. Milyen módszerrel lábalsz ki, ha beáll az a bizonyos „válság”?
I know from experience that it is really hard to create if you don’t have the appropirate dedication and inspiration. What’s your method during the „crisis”?
Igen, ez tényleg nehéz lelki folyamat. Nekem az a tapasztalatom, hogy csak akkor lesz igazán jó egy kép, ha szeretettel csinálom. Ezt a szeretetet nem lehet mindig erőltetni, viszont ettől még késznek kell lenni határidőre. Az az igazi profizmus, amikor sikerül belül átkapcsolni ezt a kapcsolót és jó munkát leadni bármilyen helyzetben. Ha eljön a mélypont, vagy csak kell, egy kis kikapcsolódás, akkor próbálok valami teljesen mást csinálni, valamit, aminek nincs köze a rajzoláshoz. Legutóbb például megkötöttem életem első sálját, aztán rájöttem, hogy sajnos nem nekem való. :)
Yes, this is really hard process. My experience is that a picture will be good only if I make that with love. This love can’t be forced always but must be ready on deadline. The real professionalism is when this switch can be switched and do a good work in any situation. If the low point comes or just I need a little relaxation I try to do something totally different. Something which isn’t drawing. Last time I made my first knitted scarf and later I realised that this isn’t for me.
Mely stílus áll a legközelebb hozzád és melyik technikát alkalmazod a legszívesebben?
Which style is closest to you? Which technique do you prefer using?
Nagyon szeretem az elmosódott felületeket, a hangulatképeket, a könnyed, laza, lendületes vonalvezetést, vagy ecsetkezelést. Tetszik, ha egy kép friss, mozgalmas. A fotórealisztikus agyonrajzolt ügy nem az én világom. Az olyan technikákat szeretem, amikben megvan az esetlegesség, a könnyedség, a folyékonyság, áttetszőség. Sokszor használok akvarellt, vagy vegyes megoldásokat: újságból kitépett, elmosódott felületeket és vékony vonalvezetés keveredését. Sosem szerettem a nagyon kimondott, konkrét, határozott eszközhasználatot.
I love the foggy surfaces very much, the mood pictures, the graceful, loose, energetic lines or brushwork. I like that if a picture is fresh, eventful. The photorealistic and full-drawn thing isn’t my world. I love the haphazardness, the ease, the fluency and the transparency in the techniques. Many times I use watercolor or mixed solutions: torn out foggy surfces from newspapers and slim lines. I don’t like the too concrete, definite tool use.
Ha pár tulajdonsággal kéne jellemezni magad, melyek lennének ezek?
If you have to characterize yourself with few properties what would they be?
Ha nagyon szeretnék valamit, azért tényleg mindent megteszek, a kitartás jellemző rám. Sajnos ezzel együtt jár a türelmetlenség is, mert ami lelkesít, azt egyből szeretném és nem szeretek várni dolgokra. Ahogy az előbb is volt: Időnként nagyon lelkes tudok lenni, ami annyi energiával jár, hogy kívülről nézve ez fárasztó. :)
If I really want something I do everything so persistence characterizes me. Unfortunatelly impatience comes along with it, because what inspirits me I want that immediately and I don’t like waiting for things. As explained before: Sometimes I can be very enthusiastic which involves a lot of energy. This may seem a little tiresome from the outside.
Ki, illetve kik azok, akikre felnézel?
Who do you look up to?
A „felnézni valakire” nem annyira jó kifejezés, mert magában hordozza az alá és fölérendeltségi viszonyt. Ezeket én nem szeretem, és kerülöm is az olyan helyzeteket, amikor valaki érezteti velem a vélt fölényét. Viszont vannak olyan emberek, személyiségek, akik kifejezetten érdekelnek, elismerem, amit csinálnak, és próbálok tanulni tőlük, vagy legalábbis távolról szemlélni a tevékenységüket, megérteni a gondolkodásmódjukat. Ilyen emberekből sok van mindenféle területen, nem csak az illusztrátorok vagy művészek között. Nemrég láttam egy műsort, halászok voltak benne, azt hiszem nem is ez volt a fő téma. Néztem, ahogy ott az az ember, tudja a feladatát, csinálja a dolgát, nem panaszkodik, nem szerepel, nem nyomkodja 5 percenként a telefonját, nem játszmázik: azt mondja, ami van, egyszerűen él és kész. Tetszett ez a fajta természetesség.
„Look up to” is not really a good term because it carries the hierarchical relationship. I don’t like stuff like these and I try to avoid situations where someone implies their thought-superiority. However there are people, personalities in which I’m specifically interested, I acknowledge what they do and I try to learn from them, or at least watch their activities from a distance, understand their thinking. There are many of these people at all sorts of areas not only among the illustrators and artists. I recently saw a show, fishermen were included, I think this was not the main topic… I watched that man being there, knowing what’s his task, doing his job, not complaining, not acting, not tapping his phone in every 5 minutes, not playing: he says what is there, he lives simply and that’s all. I liked that kind of naturalness.
Mik a terveid a jövőre nézve?
What are your long term plans?
Szeretem kitervelni a tervet, így nekem mindenre van egy A, B és C változatom az életben, ami persze teljesen fölösleges, mert úgysem úgy van soha semmi. Talán nem is lenne jó, ha 20 évre előre pontosan tudnám mi, hogy lesz. Most az irány megvan, de igyekszem csak pár lépéssel előre gondolkozni, mert az még teljesíthető. Szeretnék fejlődni, még több új emberrel közösen létrehozni valamit itthon is és külföldön is. Szeretek magazinokkal dolgozni, így ebben az irányban is mindenképpen szeretnék haladni. Készülőben van egy új dolog is, már nagyon várom, hogy elindítsuk…de erről most még nem mesélek többet, úgyis minden kiderül időben.
I like plans so I have an A, B and C plan for everything in life. Anyway this is unnecessary because nothing is ever the way we plan. Maybe it wouldn’t be good if I know what will be 20 years later. Now I have a direction but I try to think only a few steps forward because this can be fulfilled. I would like to develop and create something with more people at home and abroad. I like working with magazines so I would like to move in that direction, too. A new thing is being prepared and I look forward to starting it but I won’t tell you more about this. Everything reveals itself in its own time.
Beáta Sápi Website
On Facebook

You Might Also Like

0 COMMENTS

Popular Posts

Like us on Facebook

Flickr Images

Instagram